Gyász
READING AGE 4+
A Gyász a magyar irodalomnak egyik legszámottevőbb lélekrajzi írása. Főhőse, Zsófi egész életét a gyásznak rendeli alá – gyászolja férjét és gyermekét, eltaszít magától mindenkit, azokat is, akik a részvét, a vigasztalás szavaival fordulnak hozzá. Gyászának azonban nincs érzelmi tartalma, mert Zsófiból alapvetően hiányzik a szeretet, sohasem szerette igazán sem férjét, sem pedig gyermekét. Csupán a gyász igézetében tetszelgett, kifelé és önmagának is.
Olvasás közben kialakul a véleményünk Zsófiról. Semmi esetre sem rokonszenvezünk vele, nem értjük meg visszataszító ridegségét. Nem értjük, nem tudjuk fölfogni, hogy egy fiatal teremtés miért áldozza föl egész életét egy hazug emberi magatartásért.
A regényben nincs sok esemény, mégis érdekfeszítő olvasmány. Az író egy olyan világot tár elénk, amelybe csak kevés szerencséseknek van alkalmuk bepillantani.
Unfold
Zsófi lelkében még ott volt az előbbi durvaság erőérzete. Az anyját megalázta, a Marira megmondta, mit ér, s úgy jött be, hogy most az egyszer a Kiszelánéval is szembeáll, s kereken megmondja neki: ne ártakozzék az ő dolgába. Attól, hogy a Kiszeláné az ő híre nélkül megbolygatta a gyerekét, s itt bábáskodni akar még körülötte is: fejének szállt ……
Waiting for the first comment……