Ignácz Rózsa
ABOUT ME
ABOUT ME
STORY BY Ignácz Rózsa
Urak, úrfiak II. rész
Reads
Több mint negyven esztendeje készült e regény, a kiváló írónő egyik legizgalmasabb, legérdekesebb műve. Nagyszabású társadalmi tabló az Urak, úrfiak a két világháború közötti Magyarországról s két nemzedék harcáról, útkereséséről. A mű középpontjában az Erdélyből áttelepült fiatal értelmiségiek állanak, akiknek kétszeresen is új világban kell újrakezdeniük életüket, kegyetlenül nehéz körülmények között. Vannak, kiket hamar megtörnek a gerincroppantó idők, s csak a legjobbak képesek őrizni szívükben ifjúkoruk nemes eszményeit. De a történelem nem fogadja kegyeibe ezt az elsodort nemzedéket. Alighogy megvetették lábukat Budapesten, Európa fölött ismét sötét viharfelhők gyülekeznek…
Updated at
Papírmalom
Reads
A gyermekkor felejthetetlen világa elevenedik meg a regényben, mely át meg át van szőve személyes emlékekkel. Bajkó Györgyi a történet főszereplője nemcsak az első szerelmének varázslatos bakfisélményeit meséli el, hanem annak a drámai szerelemnek a történetét is, amelyet nővére él át, és amelyért – segítőkészségében – ő majdnem testi épségét áldozza. Szép, szomorú, mulatságos és tragikus mozzanatok fonódnak egybe a regény lapjain, megidézve egy nehéz – és azóta letűnt – korszak sok problémáját, emberi gyengeségeit, de nem egy tiszta érzelmét s törekvését is.
Updated at
Tóparti ismerősök I.
Reads
Az írónő mondja művéről: „Három kisregényemben, három hosszabb, egy rövidebb elbeszélésemben és a Mesterségünk jegyében címen összefoglalt pillanatképekben ismerős-ismeretlenek serege él, nyaral, szeret, bukdácsol, tervez, bölcselkedik, fintorog, utat keres és célba ér. Majdnem valamennyi történetem színhelye „Európa legszebb szeme” – ahogy Krúdy nevezte a Balatont, a csábító, szerelmeseket kerítő tó, ahol egyformán tud izgalmasan szép, eleven, s ugyanakkor kietlen is lenni az élet. Az Özvegy nyárban, ebben az 1945-ben játszódó kisregényben, mint üldözöttek kétes menedékére emlékszik vissza e tóra a magányos „egynyári asszony”, Rókánénak a Zala-parti hegyközség szőlős gazdánéjának ez a szelíd víz veszi el egyetlen katonafiát, itt siratja el utolsó csikóját az alföldi öreg Sallai is, s itt üdvözli az új gépesedő világot. Tóparti ismerőse Kormos Pirinek, az öntudatos, mindig többre törő fiatal szövetkezeti parasztlánynak Méhes Mihály szegényparaszt városra futamodó, elfinnyásodott fia is, s a Tájrendező Vállalat újértelmiségi ifjú mérnöke itt készíti el élete legszebb tervét, s éli meg a partner-szerelem dicstelen kudarcát. Valahol „Balatonillatoson”, turnéja utolsó állomásán szakít örökre a boldogtalan nagy színésznővel ifjú, csetlő-botló kedvese egy rezignáltan bölcs, jó humorú, kortalanul öreg költőnő bolondos házatáján. Nemcsak az én ismerőseim ők, hanem egymás ismerősei és talán mindannyiunké. Mai emberek, értelmiségiek és parasztok, művészek és munkások, dolgozó, nyaraló, alkotó vagy pihenő emberek, akik lelkileg nekivetkőztek a tóparti nyaraknak, jellemük és sorsfordulataik mérésre készen, művészi megörökítésre várón tárultak fel előttem.”
Updated at
Urak, úrfiak I. rész
Reads
Több mint negyven esztendeje készült e regény, a kiváló írónő egyik legizgalmasabb, legérdekesebb műve. Nagyszabású társadalmi tabló az Urak, úrfiak a két világháború közötti Magyarországról s két nemzedék harcáról, útkereséséről. A mű középpontjában az Erdélyből áttelepült fiatal értelmiségiek állanak, akiknek kétszeresen is új világban kell újrakezdeniük életüket, kegyetlenül nehéz körülmények között. Vannak, kiket hamar megtörnek a gerincroppantó idők, s csak a legjobbak képesek őrizni szívükben ifjúkoruk nemes eszményeit. De a történelem nem fogadja kegyeibe ezt az elsodort nemzedéket. Alighogy megvetették lábukat Budapesten, Európa fölött ismét sötét viharfelhők gyülekeznek…
Updated at
Róza leányasszony I. kötet
Reads
Ignácz Rózsa közelről ismeri a színház világát és a magyar színészet történetét. Ebben a regényében két színész: Benke József és lánya, Laborfalvi Róza élettörténetén keresztül a magyar színjátszás kezdeteit mutatja be. Legendás színészek elevenednek meg: Lendvay, Hivatal Anikó, Kántorné, Déryné… és híres írók: Jókai, Petőfi, Szigligeti, akik mind szinte romantikus küzdelmet folytatnak a magyar színjátszásért és rajta keresztül az egész magyar irodalomért és kultúráért. Ignácz Rózsa terjedelmes történelmi regényének mellékleteként metszetek és régi fényképek mutatják be az akkori Pestet, a színházat, a színészeket. A nagy sikerű könyvet most harmadik kiadásban kapják kézhez az olvasók.
Updated at
Tegnapelőtt
Reads
Az erdélyi származású, Színiakadémiát végzett Ignácz Rózsát íróként is nagyra becsülik szakmai körökben, de nevét a mai olvasók között csak kevesen ismerik. Ahogy Szabó Magda mondta róla: „Ignácz Rózsának meg kellett halnia ahhoz, hogy hivatalosan is ki merjék mondani róla, milyen jelentős alkotó volt...” Műveinek visszatérő témája Erdély, a Balaton mára már letűnt világa, vagy színháztörténetünk kiemelkedő alakjai. Ebben az elbeszélésgyűjteményében főként a felnőtté válás nehéz időszakát, a szülők és önálló életet kezdő gyermekeik kapcsolatát mutatja be.
Updated at
Tóparti ismerősök II.
Reads
Az írónő mondja művéről: „Három kisregényemben, három hosszabb, egy rövidebb elbeszélésemben és a Mesterségünk jegyében címen összefoglalt pillanatképekben ismerős-ismeretlenek serege él, nyaral, szeret, bukdácsol, tervez, bölcselkedik, fintorog, utat keres és célba ér. Majdnem valamennyi történetem színhelye „Európa legszebb szeme” – ahogy Krúdy nevezte a Balatont, a csábító, szerelmeseket kerítő tó, ahol egyformán tud izgalmasan szép, eleven, s ugyanakkor kietlen is lenni az élet. Az Özvegy nyárban, ebben az 1945-ben játszódó kisregényben, mint üldözöttek kétes menedékére emlékszik vissza e tóra a magányos „egynyári asszony”, Rókánénak a Zala-parti hegyközség szőlős gazdánéjának ez a szelíd víz veszi el egyetlen katonafiát, itt siratja el utolsó csikóját az alföldi öreg Sallai is, s itt üdvözli az új gépesedő világot. Tóparti ismerőse Kormos Pirinek, az öntudatos, mindig többre törő fiatal szövetkezeti parasztlánynak Méhes Mihály szegényparaszt városra futamodó, elfinnyásodott fia is, s a Tájrendező Vállalat újértelmiségi ifjú mérnöke itt készíti el élete legszebb tervét, s éli meg a partner-szerelem dicstelen kudarcát. Valahol „Balatonillatoson”, turnéja utolsó állomásán szakít örökre a boldogtalan nagy színésznővel ifjú, csetlő-botló kedvese egy rezignáltan bölcs, jó humorú, kortalanul öreg költőnő bolondos házatáján. Nemcsak az én ismerőseim ők, hanem egymás ismerősei és talán mindannyiunké. Mai emberek, értelmiségiek és parasztok, művészek és munkások, dolgozó, nyaraló, alkotó vagy pihenő emberek, akik lelkileg nekivetkőztek a tóparti nyaraknak, jellemük és sorsfordulataik mérésre készen, művészi megörökítésre várón tárultak fel előttem.”
Updated at
Prospero szigetén
Reads
Az erdélyi származású, Kovásznán született írónő élete szorosan, sokrétűen kötődik a színházhoz. 1931-ben végezte el a Színiakadémiát Budapesten.1931–1939 között a budapesti Nemzeti Színház tagja volt. 1939–1940 között a budapesti Színházi Magazin párizsi tudósítójaként dolgozott.Prospero szigetén című, először 1960-ban megjelent, kötetében korának kiemelkedő színészeiről, színházi emberiről olvashatunk. Sokak között Bajor Gizi, Ódry Árpád, Hevesi Sándor pályaképe egyrészt szórakoztató olvasmány, másrészt kiváló kordokumentum napjaink érdeklődőinek is.
Updated at
Anyanyelve magyar
Reads
„Magyar éra alatt kisebbségi diák volt ő is. Egyszer beszélt is erről, megint szegény Fülöppel kapcsolatban. „Azért lehetsz te még tare magyar, amiért meg tanulod jól a románt. Én is jó román voltam a magyar gimnáziumban Pedig nekem minden tárgyat magyarul kellett tanulni, nem, mint nektek, csak ezt az öt román tárgyat. Nektek vannak saját fajtátokbeli tanáraitok is. Nekem nem voltak. És mégis jelesen érettségiztem Besztercén. És ma itt vagyok, voilà.” Itt van bizony. Itt óraadó a leányiskolában, mióta elrendelték, hogy a román nemzeti tárgyakat nem adhatja elő magyar anyanyelvű tanár. Az unokabátyja pedig, a híres író, a bukaresti nemzeti színház igazgatója. Jaj, erről jut eszébe Kovácsnak, még nem olvasta el a könyvet, amit Rebrescu kisasszony az ősszel adott neki. L. Rebreanu: „Az akasztottak erdeje” című regényt. Az úgy volt, hogy Kovács egyik órán a padon felejtett egy könyvet, amit Engel Évának vitt vissza az iskolába. Szabó Dezső „ Az elsodort falu”-ja volt.”
Updated at
Hazájából kirekesztve
Reads
A szerző ezt írja műve utószavában, magának regénye hősének, a több mint kétszáz éve jobblétre szenderült Mikes Kelemennek: „A mi szerencsénk, utókoriaké, mind férfiaké, asszonyoké, leányoké és más serdülő emberpalántáké, minden magyar szót olvasni szeretőké, hogy élt, él kijed, elménkben él, amellyel elgondolhatjuk, elképzelhetjük, képet formálhatunk magunknak Kelemenről. Bennem leginkább az a Kelemen képzett meg, s az él, aki az édesanyja hazatérésre ösztökélő levelét megőrzi, és mint utolsó kincséről egy kis rokoni szeretetért még arról is lemond, másnak adja. Kétszeresen özvegy édesanyját, árva Torma Évát annyira, annyiszor elképzeltem, hogy alakját, formáját látni vélem s hangját hallani. Próbáltam én őt ezeken a lapokon másokkal is láttatni és megbecsültetni.”
Updated at